Amikor azt mondom; szeretlek,

olyankor arra gondolok,

hogy felgyűlt bennem valami jó

- egy nagyszerű titok,

és olyanná sűrűsödött bennem

lelked illata,

mely elnyomja a szemérmet és

csak neked vajjúdja

ki ezt a három egyszerű,

ostoba szótagot,

titkon bízva; érted. És remélve;

meg sem hallgatod.

Ha azt mondom szeretlek, komolyan teszem.

Amikor azt mondom; szeretlek,

úgy értem, ahogy van.

És nem kérdezek semmit ha kérsz,

mert erre köt szavam,

megvédelek mindenkitől

ha van erő bennem,

és nyújtom a másik arcomat ha kell

- az Isten is helyetted verjen.

Ha azt mondom szeretlek, elhiszed nekem?

Ha szeretlek, tudd, hogy nem érdekel,

ha te nem teszed!

Ne félj; nem kell tőled semmi,

tartsd meg énedet.

Tudom, hogy vagy. Láttam, hogy élsz,

éreztem, hogy remegsz,

- lelked csókja lelkemen – és marad.

Mert megszerettelek.

Mondtam már neked valaha,

hogy szeretlek?