Üdvözlet!

Szóval, van egy tény miszerint slammelek - illetve próbálkozom vele. Bár olyan szöveget, ami "igazi slam" még (saját megítélésem szerint) nem sikerült alkotni, mindenesetre igyekszem. Ha sikerül megtartanom a verseim sajátos ízét és nem a többihez igazodni, azt se bánom.

Ez a vers volt az első, amit slam versenyen szavaltam. A téma; "pénz számolva, asszony verve jó". A válaszom az alábbi.

Jó szelet!

az Elsőtiszt

Gondolat

Verset kiabálni nem tudok.

Illetve tudnék… de minek?

Kinek kiáltsak, ha a hangom rekedt,

s épp úgy szól, mint a többi hangotok

mikor azt hallja, hogy az az ügy

vagy a másik – még mindig, már megint,

újra meg újra, mert a történelem,

az ember, még a versem is ismétli önmagát;

az az ügy vagy a másik – de mindegy is

hogy előbb vagy utóbb,

s a végén a gyilkos is beleásít

a saját kivégzésébe.

Meg aztán, nem is illik úgy igazából,

hideg gőggel, csak finoman – ésszel

bújócskázva ízes idézőjelek között,

mert az úgy is van, hogy a pénz számolva,

asszony verve, szó eltemetve jó,

az ember meg úgy, hogy nem tudja

- ember.

Kényelmes megoldás.

Egy levegő – létezem.

Gondolok egyet, s ellopom a Napot az égről,

a Föld játéka is énértem forog,

s megszakad az Isten szíve ha fáj…

és helyettem sír amikor fáj, de nem sírhatok.

Egy levegő – létezel.

Csak gondolod, s elcsalod a Napot az égről,

és megáll a Föld, ha neked úgy tetszik

és veled örül az Isten, ha akarod!

Figyel némán, s csodál, mert jót… (!)

tökéleteset alkotott.

Egy levegő – létezik.

Kacag, s visszateszi a Napot, ha elloptad,

és forog, és megáll, és szakad, és örül

mert érte van!

És forog, és megáll, és szakad, és örül,

mert van.

Az ember úgy jó, ha nem tudja –

életet suttogni nem szabad.

Nevetni ér, sírni kár, ölni bűn.

Nevetni ér, sírni bűn, ölni kár.

(a többi variáció butaság)

Verset kiabálni nem tudok.

Illetve tudnék, de minek?

Felesleges – a hangom rekedt,

s épp úgy szól, s épp azt mondaná

mint a többi hangotok…

Épp úgy szól, épp azt mondaná

- nem teszi.

Nagy verset szavalni nem tudok.

Némán életet lehelek,

békét kiált a nép meg az állam,

én egy kis csendért lihegek

- meg egy jó kávéért.

Post scriptum:

Cogito, ergo sum.