Sírtál már egy másik életért?

Én megteszem érted, ha kéred.

Szívembe foglalom; a magam

gyönge, erőtlen imájába az egészet.

Beleégetem az utolsó szóig.

Hogy fáj amikor meghasad egy lélek!

hogy fáj a tehetetlenség, a kötél, a béklyó,

fáj... és én nagyon félek.

Pár szóval, de fölviszem az égig

annak, Aki jónak teremtett;

hogy mindenki azt mondja rossz vagy...

Hogy vegyen vissza! Mentsen meg!

Mentsd meg, mert én már elfáradtam,

s nincs erőm, hogy felhúzzam az égig.

Csak a szívét, a szívét –

ezt az ékszerdobozt hoztam Neked,

... tartsd meg.

S visszazuhanok én is.

Lelkembe foglalom. Imámban fölviszem,

hogy áldás legyen neked is az élet,

s visszazuhanok – újra meg újra

akkor is ha nem kéred.