És ismét egy slam következik, melyet a tanulás helyetti merengés alatt alkottam. Tessék olvasni!

Tőmondatok a szakmámról

Az embereknek van egy rossz szokása.

Illetve van belőle több, de egy, ami különösen idegesít:

Ha megtudják hol tanulok, mindig megkérdezik;

„Na és, milyen orvos leszel?”

És erre mit feleljen egy magabiztos, elhivatott ember,

mert „És Te tényleg tanulsz? De duurva! Nekem nem menne.

Ez nem is munka, hivatás.”

…Tényleg?

Képzeld; nem megy nekem se.

Mert azt mégse mondhatom, hogy faszom se tudja,

csak a következő vizsgám ne legyen bukta,

mert ha nem tetszik a fejem, meghúznak…

Ja, hogy ez nem csak legenda?

ahogy az sem, hogy hat évet szívsz, aztán nincs munka,

mert orvos hiány van, de rezidensnek mégse vesznek fel,

ugyan abban a kórházban is van három hely,

de pénz az nincs. Sorry.

Orvosként gyógyítani úgy is túl mainstream. Menj el kutatni.

De nem mondom, ahogy azt se, milyen a kórházi robot,

ahol az a bunkó doktor már megint a képedbe ásított,

nem szégyelli magát?!

Különben is, itt vártál három órát,

most meg olyan mint akit nem is érdekel amit mondasz.

Igaz, hogy a váróterem nélküled is tele,

de most te vagy bent a bajoddal, hát foglalkozzon vele!

Hogy munaknap után ügyelt? És ma megint itt van?

Hát aztán! Ez a dolga.

Jön az ügyeletes nővérke, potom tizenkét óra,

ő meg „itt a véna, hol a vénát” játszik.

És megvan az ér!

Micsoda találat; ötven pontot ér – ne

de a rutin vérvételi cső elfogyott.

Drága.

A véna mehet kukába.

Ilyenkor mindenki anyázik.

És ha mégis eljutsz odáig, hogy kezeled a beteget,

illetve próbálkozol, és teszed ahogy teheted,

mert ugye mindig neki van igaza.

Drága a gyógyszer? Elhagyjuk! És a kezelés? Nem kell!

a Mari teája amúgy is csodaszer… mindenre képes

És te nem mondod, mert nem mondhatod, hogy

„meg fogsz halni geci!”

mert ő a beteg és igenis joga van dönteni,

biztos jobban tudja…

azért tanulni, hogy a halálnak asszisztálj,

meg amúgy is jó móka.

Nem?

Nem.

Van az embereknek egy rossz szokása…

Ha megtudják, hol tanulok, az az első kérdésük,

hogy milyen orvos leszek.

Ilyenkor mindig azt nevetem,

hogy kiégett.