Üzenet a palackomból

bevándorlásról dióhéjban

Először tisztázni szeretném; távol álljon tőlem, hogy politizálásra adjam a fejem. Nem illik és nem is értek hozzá. Viszont az árbóc kosár megfigyelésre való, a média pedig már napok óta a menekültektől visszhangzik - úgy döntöttem hát, én is írok egy rövid összefoglalót.

A véleményét megváltoztatni nem szeretném senkinek. Sőt; a sajátomat sem írom le. Ami következik, csupán egy apró szelet a világom dogmatikájából - tégy vele ami szeretnél.

Jó szelet!  

az Elsőtiszt

Üzenet a palackomból

 

Ha rád nézek, először a szemedet látom.

Nem, félre ne érts - nem a lelkedet,

abból a sajátomat is csak keresni szoktam...

Két szemet látok, s egy életet.

Mert lehetnék Te, és te lehetnél Én.

És az, hogy én innen, te meg onnan,

merő véletlen csupán,

mert a Te világodnak a közepén is egy Én van,

illetve vagyok...

Mindkettőnket ugyanaz az egy Isten alkotott,

és meg vagyunk váltva

még ha te másként is hiszed...

Mert az, hogy te onnan - én innen,

lehetne fordítva.

Mikor én születek, te tiltakozol ordítva,

mikor meghalsz, engem temetnek helyetted,

és mindkettőnk fölött sírnak mert tudják

- egyszer ők is követnek.

 

Rád nézek és a szemedet látom.

Rád nézek és látom a szememet.

Hogy Te gondolkodás nélkül megölnél?

Végeredményben - akkor is én nyerek.

 

Címkék: vélemény, vers, cikk