Üzenet a palackomból
bevándorlásról dióhéjban
Először tisztázni szeretném; távol álljon tőlem, hogy politizálásra adjam a fejem. Nem illik és nem is értek hozzá. Viszont az árbóc kosár megfigyelésre való, a média pedig már napok óta a menekültektől visszhangzik - úgy döntöttem hát, én is írok egy rövid összefoglalót.
A véleményét megváltoztatni nem szeretném senkinek. Sőt; a sajátomat sem írom le. Ami következik, csupán egy apró szelet a világom dogmatikájából - tégy vele ami szeretnél.
Jó szelet!
az Elsőtiszt
Üzenet a palackomból
Ha rád nézek, először a szemedet látom.
Nem, félre ne érts - nem a lelkedet,
abból a sajátomat is csak keresni szoktam...
Két szemet látok, s egy életet.
Mert lehetnék Te, és te lehetnél Én.
És az, hogy én innen, te meg onnan,
merő véletlen csupán,
mert a Te világodnak a közepén is egy Én van,
illetve vagyok...
Mindkettőnket ugyanaz az egy Isten alkotott,
és meg vagyunk váltva
még ha te másként is hiszed...
Mert az, hogy te onnan - én innen,
lehetne fordítva.
Mikor én születek, te tiltakozol ordítva,
mikor meghalsz, engem temetnek helyetted,
és mindkettőnk fölött sírnak mert tudják
- egyszer ők is követnek.
Rád nézek és a szemedet látom.
Rád nézek és látom a szememet.
Hogy Te gondolkodás nélkül megölnél?
Végeredményben - akkor is én nyerek.