Sziasztok! Ezt még egy régebbi slam estre írtam; a vizsgaidőszakomhoz az embert tanulmányozni  meg éppen aktuális. Ha vizsgák előtt álltok azért, ha nem, akkor meg azért;

dagassza szél a vitorlátokat!

az Elsőtiszt

Ecce homo

A fehér, a cigány meg a néger

elmennek orvoshoz…

- és mindenki várja a viccet.

Majd a végén.

Tisztelt publikum;

nézzük az embert!

Az ember tulajdonképpen nem más,

mint egy bonyolultan feltekert cső.

Van egy bejárata és egy kijárata;

ez igény szerint felcserélhető,

az ingerekre válaszként pedig

vagy mozog, vagy nyáladzik.

Mellette eszik, hogy éljen illetve

él, hogy egyen,

s időnként elmegy oda,

ahová a király is csak gyalog…

Na…

Kiábrándultatok?

Van, hogy azt játszom élek.

- repülni tanulok.

van, hogy azt játszod; élsz.

Élvezed a napot.

Látom; azt játssza él,

szárnyal és nem zuhan,

játszom,

játszol,

játszik.

Lelke van.

Van, akit nagyon szeretek.

Csak. Nincsen ok.

Van, akit nagyon szeretsz

létezzen – nem kell sok.

Van, akit nagyon szeret

indokolatlan

szeretek,

szeretsz,

szeret.

Lelke van.

Ha fáj, remegve félek

bár titkolni akarom,

ha fáj, remegve félsz;

tudom – tagadod.

Ha fáj, remegve fél

és menekülni akar…

félek,

félsz,

fél,

sír,

sírsz,

sírok,

Mert csak úgy, mint bárki más!

Én,

Te,

Ő,

keretek közé kötött, isteni titok;

szánalmasan korlátozott.

meglepően gyönge

és imádnivalóan

ember vagyok.

És most jöhet a vicc!

Szóval bemennek,

hárman – különböző színekben:

megfognak,

megfogtok

- meg fogunk halni.

Ez az orvosi szakvéleményem.