Mindig.

Amikor kapaszkodva éltem,

fáradtan álmodtam

s erőlködve léptem,

amikor a szó csak szó,

az asztal csak asztal volt

és semmi nem jelentett többet mint ami…

Akkor.

Mikor édes a szerelem,

mámorító és súlytalan az élet,

s akkor is

amikor hangtalan élek,

szürke az ég, s ködös a végtelen,

bátor vagyok – elfog félelem,

Ha kiabálok!

Ha tudom, hogy igaz!

Ha csak figyelek,

ha másnál keresek vigaszt,

Nevetek. Sírok. Kérek és akarok,

élek harsányan, csöndben meghalok,

csöndben élek és harsányan halok meg…!

Akkor, mikor tudom.

S akkor, mikor NEM –

örökké.

a cél;

Te vagy.