In nomine Patris Akkor találkoztam Vele először. Szinte föl se tűnt. Csöndes volt, visszahúzódó és szerény – nem gondoltam, hogy valaha is a barátomnak mondhatom majd. Igazságszerint... nem gondoltam én még akkor semmit. Egyátalán; azt se tudom mire használtam akkoriban a fejem, mert hogy értelmes…

Csak olyan mint mindig – ez jár a Diák fejében ahogy a körbetekint – csodálatosan együgyűek ezek az őszi reggelek. Köd van, szinte harapni lehet, a járdát szivárványos halotti lepel borítja, az emberek egykedvű, vagy kedvetlen arccal sietnek munkába, kivéve persze azt az édesanyát jobbra, aki…

Sziasztok! És ez a pillanat is eljött; a versek között az első novella amit itt megosztok veletek. Fogyasszátok egészséggel! Jó szelet! az Elsőtiszt   Másnap reggel   Jobb, bal, jobb, bal… Diktálja a Diák az ütemet, miközben a kihalt úttest közepén halad. Hajnal van és ő szereti ezeket a…