Gondoltál már arra, hogy lebénulsz? Érezted már a kezed? Láttad, ahogy mozog, rajzol, szorít, értetted, hogy írni és ölelni szeret? És játszottál-e már zenét, mi belőled fogant, ujjaidból jött, s úgy áramlott köréd, mint a kedves illata; melyre nem is emlékszel tisztán, de biztosan…

És akkor egyszerre, akad egy pillanat. A szemébe nézel és megérzed; s beleremeg a föld, melyből vétetett, de a percbe ragad az Ég is, mely adta; mert ott, ahol az éjsötét pupillák tengeröblébe fulladó írisz alámerül a végtelenbe, - van valaki aki visszanéz rád.

Átlagos Diák; éhes, kialvatlan, két hét híján huszonegy. Reggel tíz óra és már a harmadik kávéja fölött meditálva várja az ihletet egy önarcképhez. Kopog a tollal, mert írás közben úgy szokta, és jókedve van, mert most azt játsza költő. Persze lehet a műsoron más is, de ezt szereti a legjobban. Egy…