Gondoltál már arra, hogy lebénulsz?

Érezted már a kezed?

Láttad, ahogy mozog, rajzol, szorít,

értetted, hogy írni és ölelni szeret?

És játszottál-e már zenét,

mi belőled fogant, ujjaidból jött,

s úgy áramlott köréd, mint a kedves illata;

melyre nem is emlékszel tisztán, de biztosan szereted,

S tudtad, hogy mint minden embernek,

neked is lábaid vannak?

Élvezted, ahogyan visznek, szaladnak,

hagytál már el gondolatokat a lépteid nyomán?

Keltél már fel legalább egyszer a Golgotán?

S volt-e olyan, hogy megdobbant a szíved?

Egy hang, egy kép, egy gondolat –

vetett már benned valaha hullámot,

melyből nem ár, nem tenger, de tűzvész fogant,

s perzseltél porig várost;

mert tudtad, hogy igaz?

Érezted már, hogy a lelked szabad?

Volt már valódi, bolond álmod?

Akartad megváltani a világot?

És játszottad már azt, hogy létezel?

Ha meglátok egy madarat,

én kimászom érte az ablakon.