Ha ismernélek, nem kellene, hogy szólj. Rád néznék, s tudnám mit akarsz; talán hamarabb megkapnád, mint sem eszedbe jut, hogy szeretnéd, s egy szemvillanásodtól szégyellném magam…   Ha ismernélek, mindig a kedvencedet tenném eléd. Arról beszélnénk, ami épp…

Először azt érzed, baj van. Hogy a csend meghitt helyett csak méla, s ha néha a mosoly őszinte és régi a múlt emlékét már gyönge felidézni s jobb volt nélküle…   Azután látod, hogy szenved. S látod a titkot a mélyben, mit mindenki ismer mégse mondja ki senki - így…

Sírtál már egy másik életért? Én megteszem érted, ha kéred. Szívembe foglalom; a magam gyönge, erőtlen imájába az egészet.   Beleégetem az utolsó szóig. Hogy fáj amikor meghasad egy lélek! hogy fáj a tehetetlenség, a kötél, a béklyó, fáj... és én nagyon…

Magam vagyok a fák alatt. Magam az úton, a városban, a hegyen, Magam vagyok az egész világon, S Te kézenfogva sétálgatsz velem.   Együtt megyünk, hol egyedül bolyongok. A csend illatú utcákat ismerem, Létaltatót suttognak fölöttem a fák, S magához int a…