Először azt érzed, baj van. Hogy a csend meghitt helyett csak méla, s ha néha a mosoly őszinte és régi a múlt emlékét már gyönge felidézni s jobb volt nélküle…   Azután látod, hogy szenved. S látod a titkot a mélyben, mit mindenki ismer mégse mondja ki senki - így…

Sírtál már egy másik életért? Én megteszem érted, ha kéred. Szívembe foglalom; a magam gyönge, erőtlen imájába az egészet.   Beleégetem az utolsó szóig. Hogy fáj amikor meghasad egy lélek! hogy fáj a tehetetlenség, a kötél, a béklyó, fáj... és én nagyon…

Magam vagyok a fák alatt. Magam az úton, a városban, a hegyen, Magam vagyok az egész világon, S Te kézenfogva sétálgatsz velem.   Együtt megyünk, hol egyedül bolyongok. A csend illatú utcákat ismerem, Létaltatót suttognak fölöttem a fák, S magához int a…

Varjúfészek - vagy árbóckosár, ahogy tetszik. Úgy döntöttem, ez lesz az első bejegyzésem címe. Hogy miért? Ennek egészen egyszerű és prózai oka van- teljesen elbűvöl a kifejezés. Bemutatkozok, bár személyem a blog szempontjából kevéssé érdekes; egy teljesen átlagos egyetemista, aki jobb…